December 19.
Ha adventkor túl sok lenne a fény, a mosoly, a báj és a dal, ideje elővenni egy komoly és elgondolkodtató könyvet. Ilyen kötet Cecilie Enger norvég írónő Anyám ajándékai című reénye, amelyet a Typotex jelentetett meg 2015-ben a Világirodalom sorozatában. Ezt a könyvet Angelika ajánlotta: köszönet érte.
A
kötet kerettörténete egyszerű: az íróval egyértelműen azonosítható
főszereplőnő felszámolni kénytelen előrehaladott Alzheimer-kórral
otthonba került édesanyja háztartását, s megtalálja az éveken át
szorgosan írogatott, s immár rámaradt cédulákat, amelyeken anyja a
családnak vett karácsonyi ajándékok listáját vezette. Megelevenedik a múlt,
Norvégia történelme és mikrotörténete a hatvanas évek közepétől
napjainkig. S egy kicsit megelevenedik az anya is, aki már nem önmaga,
akinek már csak félelmei, rémületei és ösztönei vannak: ám a múltban, a
lánya emlékeiben önmaga lehet. Kissé körülményes, problémás, idegesítő,
zűrös (legalább is egy visszaemlékező kamasz számára), de teljes ember.
Ez a kötet mégis tele van ürességgel. Az emlékezéssel nem valamiféle lírai múlt bontakozik ki előttünk. Sokkal inkább egyfajta hiány. Az anya lényének hiánya, az üresség a kiürítésre váró házban és az érzelmek üressége, a szeretet hiánya. Igazán elgondolkodtató, szép regény. Érdemes elolvasni.
Ez a kötet mégis tele van ürességgel. Az emlékezéssel nem valamiféle lírai múlt bontakozik ki előttünk. Sokkal inkább egyfajta hiány. Az anya lényének hiánya, az üresség a kiürítésre váró házban és az érzelmek üressége, a szeretet hiánya. Igazán elgondolkodtató, szép regény. Érdemes elolvasni.
Megjegyzés: kíváncsi vagyok, Angi egyetért-e velem? Én 2016-ban olvastam a könyvet.
További karácsonyi könyvek ezekben a posztokban:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése